Tajvanra az utunkat az Emirates légitársasággal tettük meg, dubai átszállással, Budapest-Dubai, majd Dubai-Taipei járatokon. Budapestre én transzferral, Bianka pedig kocsival érkezett. Szerencsére minden simán ment, a budapesti check-in kifejezetten hamar megvolt. A repülőút mindkétszer nagyon gyorsan telt, aludtunk, filmet néztünk, beszélgettünk, olvastunk, ettünk, ittunk. Dubaiban ugyan 5 órát kellett várnunk, de szerencsére kezdetben még nem tört ránk rettenetes álmosság, így hamar teltek az órák. Csak a beszállás előtti utolsó percek teltek szörnyen lassan, nekem már csukódott le a szemem, hiszen ekkor én már 16 órája indultam el otthonról és budapesti idő szerint hajnal 1 volt. A gépre itt is hamar felszálltunk, de valami miatt még 40 percet ültünk a repülőn indulásig. Hatalmas, 2 szintes utasszállító repülőnk volt. Szinte az egész utat végigaludtam, szó szerint elrepült a 8 órás út. :)

A taipei reptérre megérkezve jött az első meglepetés. Kártyákat osztogattak, hogy tilos bármilyen állati terméket, valamint zöldséget és gyümölcsöt Tajvan területére hozni. Aki ezt megszegi 2 millió forintos bírságot is kaphat. Természetesen jó magyar ember módjára én 4 szál kolbászt, valamint 2 májkrémet is "rejtegettem" a feladott bőröndömben. Azt gondoltuk, hogy jó ajándék lesz… Igazság szerint már Dubaiban - amikor csak olvasgattam Tajvanról - rábukkantam egy oldalra, ahol piros betűkkel volt kiírva, hogy bármilyen állati terméket tilos az országban hozni. Itt még megbeszéltük Biával, hogy nem lesz semmi gond, Bogicáék is hoztak és amúgy sem tudnék mit cisnálni, hiszen a bőröndünket Dubaiban nem kaptuk meg, hanem automatikusan vitték a következő géphez. Úgyhogy itt úgy ahogy megnyugodtam. Tajvanra megérkezve és megkapva ezt a kis kártyát már elkezdett gyorsabban verni a szívem. Anya, Bogica, Jerry és Widi segítségével végül kiderítettük, hogy az a legjobb megoldás, ha szólok még mielőtt átmennék a vámon, hogy van nálam állati termék, mert ha a kutyák találják meg, akkor már nincs visszaút. Így aztán 3 kedves helyi ember útmutatásával megtaláltam a karanténos embert, akinek meg kellett mutatnom, hogy mi van nálam, jött egy kutyus megszagolni, majd elvették. Természetesen a 4 szál kolbász, a májkrémek és a sonkás szendvicsem is oda lett, de én ekkor iszonyú boldog lettem, hogy megúsztam a büntit. :D Mindezek után mentünk is a ránk váró diákokhoz, akik ekkor már 2 órája vártak ránk, hiszen a gép is késett és az útlevélellenőrzéssel és a hússal is eltelt az idő. Gyors pénzváltás, ami szintén nem volt olyan egyszerű, hiszen az egyik helyen nem fogadták el Biankának a dollárját, mert nem a legújabb fajta volt, de szerencsénkre egy másik váltóban kicsit magasabb áron, de váltották. A transzfer kisbusz már a bejáratnál várt, így gyorsan bepattantunk és indultunk Taichongba. Az út körülbelül 2 órás volt, rögtön a kolihoz vittek minket. Megpatuk a szobát, ahol várt egy kis snack, 1-1 kéztörlő és fogkefe, illete mosószer, szappan, tusfürdő és sampon is. A szobánk előtt van egy mikró, illetve ásványvíztartály, amiből jön hideg és forró víz is. Ezen kívül van mosógép és szárító, ugyanakkor hűtő nincs. Számunkra érdekes volt, hogy mennyire eltérőek a prioritások a két kultúra között, hiszen ők meglepődtek, hogy nem szeretnénk használni a mosógépet és szárítót, mi pedig azon lepődtünk meg, hogy mindez van, de hűtő nincs.

A koli maga egy épületben van a fogorvosi karral. A kar az alsó szinten található, a koli pedig felé épült. Mi a 10. emeleten lakunk. A szoba elfoglalása után Jerryvel találkoztunk az alagsorban, a nagyelőadóban, ahol a diákok órái szoktak lenni. Ő vacsorával és szójatejjel fogadott minket, fincsi volt. Megtudtuk, hogy hol tudunk vásárolni, illetve nagyjából a hét programjait. Kiderült az is, hogy a fogadó fiúkkal, Kevinnel és Widivel nem biztos, hogy fogunk többet találkozni, mert minden nap más felel értünk. Kapunk majd ebédet és vacsorázni is visznek minket minden nap, ugyan az utóbbit magunknak kell majd fizetni. Mivel nincs internet a szobában, ezért holnap elvisznek minket sim kártyát venni, amin lesz korlátlan internet és természetesen telefonálni is fogunk tudni. Ez viszonylag kedvező, 15-20 dollárba fog kerülni, elvileg olcsóbb, mintha internetet kérnénk a koliszobába. Szerencsére a karral egy épületben vagyunk, így az előadóterem wifijét tudtuk még használni lefekvés előtt, aminek a jelszavát megkaptuk Widitől. Mindezek után elköszöntünk egymástól. Kipakoltunk, letusoltunk és eltettük magunkat holnapra. 8:30-kor találkozó újabb diákokkal, akik elvisznek minket az első klinikai óránkra az egyetemen. :)