Ma azzal indult a reggelünk, hogy találkoztunk Professzor Ming Yuang Chouval, akinek az édesapja volt ennek az egyetemnek az alapítója. Magának a kórháznak az érdekessége, hogy alapításkor még csak Fogászati Kar, illetve Klinika volt, később bővült orvostudományi karral. Így a fogászatnak saját épülete van, ami rendhagyó egész Tajvanon. Elvileg ez az úr támogatja az egyetemet anyagilag, így nagy tiszteletnek örvend. Rendkívül kedves ember, körülbelül 20 percet beszélgettünk vele, közben oolong teát kortyolgattunk. Mi is vittünk neki ajándékot, amit az egyetem küldött, de mi is kaptunk tőle egy gyönyörű bögrét az Chung Shan Universtiy logójával.

Ezek után a napunkat a maxillofaciális sebészeten folytattuk. Hihetetlen pörgés volt, egymás sarkát érték a betegek, a Doktornő aki mellé voltunk osztva egy percet sem szusszant. Főleg kontrollra jöttek vissza sokan, a fogászai székbe be sem ültették őket, hanem csak a Doktornő mellé ültek le egy székre, a számítógépe mellé. Csak egy gyors bepillantás a szájba, CT/MRI/OPT felvétel megtekintése, diagnózis vagy egyéb leírása és már jött is a következő beteg. Sajnos itt egész nap hozzánk sem szóltak, de szerencsére a dokumentációt angolul írják (elvileg így gyorsabb írni  - mázli :D), így láttuk, hogy volt több TMI panaszos beteg, post op fej-nyak daganatos, balesetes stb. Rendkívül érdekes, hogy a gyakornokok (6. éves fogorvostan hallgatók) hihetetlenül szeretnek futni és sietni. Néha az az érzésünk, hogy semmi hasznosat nem csinálnak, csak fel-alá rohangálnak. A rezidensek, illetve a szakorvosok szerencsére már sokkal nyugodtabbak.

Ebédkor megint a tegnapi kísérőinkkel, Jimmel és Torressel voltunk. A mai menü steamed és fried dumplings volt bubble milk tea itókával. Nekem a kis töltött gombócok nagyon ízlettek, de a bogyós tejes tea furi volt. Megtudtuk, hogy a bogyók keményítőből és édesburgonyából készülnek. Ízetlenek voltak és cserébe kocsonyásak és rágósak. Annyira nem jött be, de ezt mindenképpen ki akartuk próbálni, hiszen helyi specialitás.

A délutánt a fogszabályozáson töltöttük nagy örömömre, de sajnos nem sok mindent láttam. Az idő nagy részét egy rezidens mellett - Tao Wei Chang - töltöttük, aki egy linguál ívhez gyűrűt akart feltenni. Előtte betömött két fogat, ami hihetetlenül gyorsan ment, de utána a gyűrű felhelyezése - mivel előtte nem szeparálta a fogakat - legalább 1-1,5 órát igénybe vett. Ez a fiú is nagyon közvetlen volt, rögtön odajott hozzánk és meghívott minket péntek estére a The One nevű felhőkarcolóba egy italra. Elmondása szerint minden magyar cserediákot elvisz italozni. :D Ezek után egy kicsit a szakorvos mellé tudtunk állni, de később az egyik kedves gyakornok mesélt nekünk sokat, megtanított kínaiul számolni, illetve néhány alap kifejezést is elsajátítottunk.

Hamar eltelt az idő, így már csak egy gyors átöltözés fért bele és mentünk az esti programunkra Jimmel és Torressel. Körülbelül 1 órát utaztunk busszal a központig, ahol a Taichung Parkot, illetve a helyi legnagyobb éjszakai piacot néztük meg. Itt én az Endo (gyakornok fiú) által ajánlott japán specialitást, a takoyakit kóstoltam meg, ami polipból készül, illetve a híres sült csirkét ami hihetetlenül omlós és ízletes volt, leginkább rántott csirkemellre hasonlít, csak sokkal puhább és vastagabb kivitelezésben. Habár már tele voltunk, de Bianka ivott még egy papayás shaket, én pedig egy friss guava italt. Továbba nem hagyhattuk ki, hogy megkóstoljuk a helyi specialitást, a stinky tofut (büdös tofu). Szerencsére négyen kértünk 1 adagot, amit nem tudtunk elpusztítani. Örülök, hogy megkóstoltam, de egy falatnál nem kívántam többet. Igazán nem volt büdös, de jó ízzel sem dicsekedhetett szegény tofu.

10 órakor megint fáradtan vonszoltam magam haza, de közben sikerült annyira túlesni a holtponton, hogy még ezt a blogpostot is megírtam és már hajnal 1 elmúlt. Remélem hamarosan elalszok, hiszen holnap lesz a közös ebédünk a nagy emberekkel. :)