Annyi élményem van,hogy legjobb lenne mindent azonnal leírni, mert elfelejtem, de szerencsére nem unatkozom, így mostanában kicsit elmaradtam a blog szerkesztésével, de remélem ezért senki nem haragszik. :) Kíváncsi vagyok, hogy meddig fog még tartani ez a honeymoon effektus. :D

Nem terveztem írni róla, de múlt héten feldagadt az arcom, pont az orientációs hét első napján, csütörtökön, a fogorvosi szakestünk előtt és elég rendesen fájt is, nagyon elrontotta a hangulatom. A csoporttársaim megint nagyon aranyosak voltak, utánanéztek nekem, hogy mi a diákszervezet fogorvosának a telefonszáma, mikor kell telefonálnom és kaptam tőlük fájdalomcsillapítót is. A lelkemre kötötték, hogy pontban másnap reggel 8-kor hívjam a rendelőt, egy perccel sem később, különben nem fogok aznapra kapni időpontot és mivel ez már péntek volt, nem esett volna jól az egész hétvégét így tölteni. Lényeg, hogy másnap hívtam őket, kaptam 9:50-re időpontot, fogadott a fogorvos, csináltatott röntgent. Annyit kell tudni, hogy augusztus 1-én volt bölcsességfogműtűtem, minden remekül ment, szépen gyógyult a sebem. Erre egy hónap múlva, franc se tudja, hogy miért begennyesedett és feldagadt az arcom. Nem maradt bent gyökér, minden rendben volt. Lényeg, hogy az itteni fogorvos felnyitotta, kitakarította, tett be draint, meg kaptam antibiotikumot. Mondta, hogy szerinte a csoporttársaim ki tudják nekem szedni a varratot, de ha nem, akkor menjek vissza hozzá szerdán. Végül kedden Sonija, az egyik negyedéves lány kivette a varratokat, mivel nem ürült egyáltalán genny, ezért még tanárt sem hívtunk. Így lemondtam a szerdai időpontom. Hihetetlen, de ma csütörtök van és felhívott a fogorvos, hogy minden rendben van-e, hogy vagyok, mivel ugye nem mentem végül vissza varratszedésre. Welcome to Finland again! :) Sose gondoltam volna, hogy felhív az orvosom, hogy hogy vagyok. :)

További élmény a hétre, hogy hétfőn az egyik harmadéves csoporttársamtól kaptam kölcsön biciklit, így már nem okoz gondot, hogy óránként csak kétszer van buszom. Vannak szintemelkedések, nem vészes, de azért még keresem az útvonalat, hogy minél kevesebb izzadságcseppel érjek be az egyetemre. :D

Itt egy kép a járgányról: :)

Amint már említettem, múlt hét csütörtökön volt a fogorvosi szakest. Minden évfolyam készült egy kis táncos bemutatóval, természetesen, nem vett benne részt az egész évfolyam, de kb 10-15 fő mindig táncolt. Nagyon jó volt látni, hogy mennyire komolyan veszik a dolgot, amit nem arra értek, hogy például egy klasszikus keringőt táncoltak volna, csak arra, hogy egy szalagavató szintű táncot produkált minden évfolyam. Mivel nem kötelező részt venni benne, ezért mondhatom, hogy még magasabb is volt a színvonal, mert jó mozgású és ritmuérzékű, táncot szerető emberekből állt a csapat. A produkcióra májusban kezdtek el készülni és mindig saját maguk közül választottak koreográfust.

Mondhatom, hogy nem szégyenlősek a finnek, ha vetkőzhetnek, akkor nem tartják vissza magukat. Ebben a mai városmegismerő program is megerősített, amit a gólyáknak szerveztek elsősorban, de a cserediákoknak is meghirdették. Elméletileg egyik állomáson sem volt elvárás vetkőzni, de természetesen mindenhol extra pont járt a pucérságért.  Itt viszont nem úgy néznek ki a vetkőzős feladatok, mint otthon, hogy van 1-1 bátrabb jelentkező aki esetleg bugyira és melltartóra, illetve boxerra vetkőzik. Határozottan kijelenthetem, hogy minden egyes csapat 95%-a anyaszült meztelenre vetkőzött minden egyes állomáson ahol extra pont járt érte. Szinte kérni sem kellett...

Ennek ellenére, dícslrettel fogadták az állomásokon a mi feladatainkat is, nem tettek megjegyzést arra, hogy mi nem vetkőztünk le. Maximum 10 fős csapatokat kellett alkotni, mi 8-an voltunk, Julia, Katharina és Sendra Ausztiából, Miriam Németországból, Paulina Hollandiából, 2 francia srác és én. A vetkőzés ellenére jópofa feladatok voltak, de a finn gólyák messze sokkal komolyabban vették a dolgot, be voltak öltözve csapatonként különböző jelmezekbe, vittek magukkal italokat amivel lefizethették az egyes állomásokon a szervezőket és természetesen ők maguk is nyakalták a piát,hiszen kellett a bátorság a vetkőzéshez. Így végül mi 9 állomás helyett csak 5-öt teljesítettünk és az esélytelenek nyugalmával befejeztük a versenyt, majd egy közös teázással zártuk az estét.

Csak egy messzi kép, hogy igazoljam magam a pucérkodásról: