Riittának, a mentoromnak összesen 5 cserediákja van, eddig Julia és én érkeztem meg, hétfőn pedig Adrian is Németországból. Még 2 olasz fiú fog jönni, valószínűleg valamikor augusztus végén, szeptember elején. Adrian érkezésére Riitta újabb városnéző sétát szervezett. Nagyon jól sikerült, gyönyörű időnk volt, ragyogóan sütött a nap, persze ez nem jelent többet 20°C-nál. :D 
Már csak azért is nagyon izgalmas volt ez a találkozó, mert beültünk kávézni egy hangulatos kis helyre és még több érdekességet tudtam meg a finn oktatásról. Itt az egyetemért senki nem fizet, ha felveszik őket, akkor nyert ügyük van, ez persze nem könnyű, mindenki megemlíti, hogy rendkívül nehéz bejutni orvosira, fogorvosira, állatorvosira... A bukási arány viszont az egyetemen már nem nagy. A negyedéves évfolyamról eddig még senki sem csúszott, ha nem sikerül egy vizsgájuk, akkor akár 5x is mehetnek. Kiemelték a mikrobiológiát, ami különösen nehéz volt és erre volt a példa, hogy volt akinek csak 5. alkalommal sikerült. Mivel csak 2010 óta van fogorvosképzés Kuopioban, ezért nem vagyok benne biztos, hogy ez nem fog szigorodni, a harmadéveseknél azért már volt 2-3 ember akinek évet kell ismételnie.
Ha pedig egyszer valaki tanul, akkor azt támogatni kell: az államtól minden egyetemista kivétel nélkül havi 500€ megélhetési ösztöndíjat kap. Nem hangzik rosszul. :D

Riittának viszonylag hamar el kellett mennie, mi meg Adriannal elmentünk vásárolni, mert az egyik boltban minden gyümi 1€/kg volt, így muszáj volt felhelmozni egy keveset. :D
A nap további "szépsége", hogy elhagytam a buszbérletem. Már kávézás közben is gyanús volt, hogy nem láttam a táskámban, próbáltam keresni, de nagyban beszélgettünk és nem akartam bunkó lenni. Majd a vásárlás után teljesen kiürítettem a táskám és sajnos nem volt benne sehol elrejtve. :( Valószínűleg kirántottam valahol a téren vagy a kikötőben, vagy bárhol... Lényegében városnéző sétán voltunk, így akárhol lehetett a környéken...
Ezek után elmentük abba a Kioskba ahol vettem a bérletet és kérdeztem, hogy mit lehet tenni, elhagytam. Erre a csajszi kérdezi, hogy mikor, hol, hogy hívnak és elővett egy kis dobozkát benne néhány kártyával, beolvasta a gépbe az egyiket és lám az enyém volt! :))) Hihetetlenül boldog voltam, sosem szoktam elhagyni ilyesmit, nagyon mérges voltam magamra előtte. Bárki használhatta volna, hiszen havi bérlet volt, nincs ráírva a nevem, csak ha a gépbe beütik, a buszon simán használhatták volna, de e helyett becsületesen visszavitték a boltba. Iszonyat mázlista vagyok. Welcome to Finland! :D