Az utolsó nap
csupán pakolással telt. Eda albán barátnőm felajánlotta, hogy kikísér a
reptérre, minden remekül alakult. A taxi 3 perc alatt megérkezett, gyorsan
bepattantunk. Nem volt dugó, 3 órával a gép indulása előtt kiértünk. Lemértem a
csomagjaimat az egyik mérlegen, mind 20 kg alatt volt, így beálltunk a sorba,
hogy feladjam őket. Mikor rám került a sor, elvette a srác a boarding passomat
és az útlevelemet és csak azt látom, hogy nagyon somolyog, meg néz valamit a
számítógépen. Erre kérdezem én, hogy mi a probléma. Mondja, hogy nincsen semmi,
csak adjak neki egy percet. Majd végre egy kis várakozás után kiböki, hogy
„Here is the thing…” Túlfoglalták a gépet, így, ha minden utas eljön, akkor
valakinek nem lesz helye. Állítólag a rendszer engem választott ki, hogy ha úgy
alakul, akkor nem repülök ezzel a járattal. Mondja a srác, hogy lehetek
önkéntes, hogy ha nincs hely a gépen, akkor elmehetek egy másik géppel és
cserébe kapok 250€ kompenzációt. Azt nem tudja pontosan megmondani, hogy milyen
géppel és mikor mennék haza, csak annyit, hogy valószínűleg berlini
átszállással. Erre mondom én, hogy jó jó, köszönöm szépen, de én nem szeretnék
önkéntes lenni, kérdezzen meg mást. Erre mondja, hogy jó, de ha nem vagyok
önkéntes, akkor is én leszek az, aki nem repül, ha mindenki eljön, mert engem
dobott ki a gép. Az egyetlen különbség, hogy ebben az esetben nem kapok
kompenzációt. Hát akkor hol itt az önkéntesség kérem szépen? :D Na lényeg a
lényeg, nem volt mit tenni, mondtam, hogy akkor leszek önkéntes, de igazán
figyelembe vehetnék, hogy fél év után megyek haza, várnak otthon, ráadásul 3
csomagom van és nem szeretném elveszíteni őket a berlini átszállásnál. Így
aztán izgultam, hogy vajon lesz-e valaki aki nem jön el és haza tudok-e menni
az eredeti terv szerint. Mondták, hogy a check-in 40 perccel a gép indulása
előtt zár, ha addig nem érkezik meg valaki, akkor mehetek a géppel, ugyanis
összesen 1 hellyel lett túlfoglalva a járat. Így vártam a kapunál izgatottan,
reménykedve. Viszonylag hamar eltelt az idő és 16:30-kor, pont 40 perccel a gép
indulása előtt, tehát a check-in zárásakor megjelent egy személyzeti leányzó,
így gyorsan megkérdeztem, hogy tud-e valamit a létszámról és szerencsémre
ketten nem jöttek el, így utazhattam. Az elsők között szálltam fel a gépre,
minden nagyon gyorsan, flottul ment innentől. Őszintén szólva nem hittem benne,
hogy fel fogok férni a gépre, nem gondoltam, hogy lesz bárki is aki csak úgy
kidob az ablakon egy repjegyet. Mindenesetre így még boldogabban megyek haza.
Már a repülőn ülök, 1 óra és megérkezem. 😊