Nagyon jól aludtunk mindketten, egyelőre nem érzünk semmit a jetlagből. 8:30-kor lent találkoztunk egy újabb diákkal, Sammal, aki az egész ittlétünk fő irányítója. Eredeti neve Ting Syuan Wang, de azt kérte, hívjuk csak Samnak a könnyebb kiejtés miatt. Ő körbevezetett minket a fogászati klinikán, elejtett néhány nevet, akikkel bizonyos napokon leszünk különböző szakterületeken. Miután bemutatott minket a titkárnőnek is, Miss Melodie Linnek, felkísért a szedációs központhoz. Itt töltöttük a délelőttöt. Izgalmas volt, szedációnak hívják, de valójában általános anesztéziát csinálnak.  Előbb propafenon gázt tettek a 20 éves páciens szájához, majd körülbelül 10 perc belélegzés után intubálták. Ezek után kezdték meg a fogászati ellátást a rezidensek. Megtudtuk, hogy Tajvanon a fogorvosi képzés sokkal hosszabb, mint nálunk. Az alapképzés 6 éves, ami alatt nem igazán kezelhetnek beteget a hallgatók. Egyedül az utolsó éven, 6. éven 1-1 beavatkozást elvégezhetnek. Ekkor "intern" státuszban vannak. Ezek után 2 év rezidensképzés következik, amikor is általános fogorvosként dolgoznak a rezidensek, majd csak ezután kezdődik a specializáció, ami további 3 év. Vannak rajtunk kívül japánból is cserediákok. Ennek kapcsán merült fel, hogy Japánban még több, akár 15 évbe is telhet, míg fogszakorvos lesz valakiből.

Visszatérve az általános anesztéziában végzett fogorvosi ellátásra, érdekes volt látni,hogy egyszer használatos alapszettet - tükör, szonda, csipesz - használnak. Kis aranyos műanyag borítású volt mind, a tükör rózsaszín, a csipesz kék, a szonda világoszöld.

Ezek után még találkoztunk a titkárnővel, Miss Melodie Linnel, majd feljöttünk a szobánkba inni egy teát, hogy felmelegedjünk, mert egész hideg van. 

Délben a diákokkal eszünk az alagsorban lévő nagy előadóteremben, mindig hoznak nekünk valami finomságot. Ma rizs, tükörtojás, mézes csirkemell volt a menü főtt káposztával. Finom volt. 

Délután a parodontológiára voltunk beosztva, ami a Dékán Úr szakterülete, így hozzá csatlakoztunk egy műtétre. Nagyon érdekes volt, hiszen otthon csak könyvekből és előadásokon hallottunk ennek létezéséről. Úgy állapítottuk meg, hogy nyitott kürettet végeztek, illetve gingivectomiát. Kedves volt Dékán Úr is, magyarázott néha a műtét közben. Miután végzett el kellett mennie, így egy másik nagy emberhez kerültünk, aki az orális medicina, illetve orális patológia specialista és szájsebész szakorvos. Természetesen professzor is mellé.  Nagyon jókedéjű, kedves ember, kiválóan beszél angolul, ami nem csoda, hiszen Amerikában végezte az orális medicina és patológia specializációját. Nagyon szomorú, hogy mennyire nem megbecsült a munkája annak ellenére, hogy mennyi tanulás áll mögötte és ráadásul kevés is a szájnyálkahártya betegségekkel foglalkozó szakember. Jövő évre orális medicina kongresszust szervez Taiwanra, úgyhogy most sokat utazgat, hogy terjessze a hírét és minél több ember jöjjön el a konferenciára.

Vele összesen egy beteget láttunk, akinek a felső front régióban, a feszes gingivára korlátozódó pirosas-fehéres elváltozás volt látható, ami fájdalmas volt a betegnek és 3 napja állt fenn. A diagnózis szekunder herpes simplex volt.

Este még több diákot volt lehetőségünk megismerni, egy tipikus kínai kifőzdébe vittek el minket, ahol egy nagy kerek asztalnál foglaltunk helyet. Megmutatták a hivatalos módját a pálcikával evésnek, de azt mondták, hogy nem kötelező betartani, a lényeg, hogy tudjunk vele enni. Én nem tartom be, de egész jól megy. :) Ezek után egy édesburgonyából készült, olajban sült kerek édességet ettünk, a neve sweet potato ball. Mivel eddig nem volt internetünk, ezért keretek nekünk olyan helyet, ahol árulnak sim kártyát, de nem adták fel akkor sem, amikor már a 3. helyen is azt mondták, hogy nincs vagy elfogyott. A 4. helyen hosszasan beszélgettek kínaiul, már azt hittük, hogy itt sem fogunk kapni, miután kiderült, hogy azért tartott ennyi ideig, mert egy ingyenes kártyát kapunk, korlátlan internethasználattal. Biankának sajnos nem kártyafüggetlen a telefonja, így nem sikerült használni a kapott sim kártyát, de ez is a helyiek segítőkészségét bizonyítja, hogy erre Frankie felajánlotta, hogy holnap elhozza neki a régi telefonját, amin tudja használni. Végül elvittek minket egy szupermarketbe, ahol be tudtunk vásárolni másnap reggelire.

Mindezek után visszakísértek minket a koliba, én pedig egy zuhany után már mélyen is aludtam.