Március 14., csütörtök

 

Ahogy telnek a napok egyre több programot szervezünk megunknak, így kevesebb időm és energiám marad leírni az érdekességeket, de igyekszem semmit nem elefelejteni. :)

Tegnap a kar vezetői hívtak meg minket ebédelni Taichung legrégebbi éttermébe, amit 1949-ben alapítottak és azóta is az eredeti helyén fogadja a vendégeket. Rajtunk kívül jelenleg Japánból is van még 4 cserediák, így együtt töltöttünk el egy kellemes ebédet. Nagyon különleges dolgokat kóstolhattunk itt meg, így például a xiao long baot, vagyis "soup filled steaming bun". Ezt frissen, gyorsan kell lenni, a pálcikákkal ki kell lyukasztani, kiszürcsölni a levest, majd lehetőleg egyben bekapni. Ez finom volt. Ezen kívül ettünk garnélarákot, tofut, levest, illetve angolnát. Ettől be kell valljam, nagyon féltem. Természetesen szedtem a tányéromra ebből a kígyónak kinéző valamiből, de miután már a pálcikával fogtam, csak akkor esett le, hogy én ezt most komolyan be akarom venni a számba? Kis nyálkás, csigaszerű kinézete volt. Végül nagy levegőt vettem és betettem a számba. Nagyon jó döntés volt. Ez volt az egyik legfinomabb aznap. Mindezekkel még nem volt vége az ebédnek, szerencsénkre egy olyan desszertet kódtolhattunk meg, amit általában hetekkel korábban meg kell előre rendelni, mert annyira különleges. Ez a rose bun. Ez isteni volt, csak egy kicsit zsíros, ugyanis a közepében a rózsás töltelék nagy része disznózsír.

A délutánt egy kis pihenő után egy sétával folytattuk. Elmentünk megnézni 2 templomat, ahová a diákok a vizsgáik előtt szoktak járni imádkozni. Biztos ami biztos én is eljátszottam a rituálét, hátha hasznomra válik. :) A templom előtt lehetett kapni sárkánygyümölcsöt, speciális helyi mangót és még más egzotikus finomságokat is, úgyhogy bevásároltunk egy kóstolónak valót ezekből. Még nem kóstoltuk meg, de már nagyon várom. :)

Az estét ezüttal két újonnan megismert fiúval, Bruce-szel és Tobyval töltöttük. Elvittek minket Uberrel egy helyi étterembe, ahol a híres beef noodle-t ki tudtuk próbálni. Ez leves, amiben marhahús van és spagettitészta. Az íze mindnek jó volt, de nagyon érdekes ezt így egyben látni. Ezen kívül megkóstoltam a valamilyen gyomor-szerű szervet. Egész jó volt. Ezek után elvittek minket egy hatalmas fagylaltozóba, ahol nem győztünk választani a hatalmas kínálatból. Volt külön csokoládé, tea és gyümölcs részleg is. Én végül starfruit és karamel-almát kértem, de választás előtt sok mást megkóstoltam, például az oolong tea ízű fagyit is pontosan olyan íze volt mint a valóságban. A fagyi mellé kaptunk még pineapple cake-t, valamint én floral cake-t választottam még. Ázsiában állítólag erről híres Tajvan és ha valaki például Japánba utazik, akkor mindenképpen vinnie kell. Egész fincsi, úgyhogy én is viszek majd haza. :) Érdekesség, hogy a floral cake teljes egészében babból készül, liszt nincs benne.

 

A tegnapi nap után ma délelőtt a VIP klinikán voltunk, amit azért hívnak így, mert minden drága műtétet itt végeznek, így például a implantációt is. Mint ma megtudtuk, ennek a vezetője az új dékán, aki a tegnapi ebédre azért nem jött, mert egy influenzát kapott el. Nagyon érdekes lett volna a műtét, hiszen még sosem láttunk ilyet és számítógéppel pozícionált behelyezés volt, de nem lehetett műtét közben beszélni, így utólag már nem tudtunk mindent megkérdezni. Sajnos a művelet alatt Doktor Úr nem magyarázott, viszont a műtét vége felé már nagyon ingerült volt, az asszisztensét szerintünk indokolatlanul odébbtaszította néha ha a nyálszívóval akart segíteni. Nem igazán értettük a helyzetet, így örültünk amikor vége lett és eljöhettünk. Én a délutánt a fogszabályozáson töltöttem, Bianka pedig a szájsebészeten. Nagyon érdekes, hogy ezen a klinikán a Doktor Úr nem egyenesíves technikát használ, hanem nagyon aprólékosan hajlítjatja az ívet. Ezen kívül viszonylag sok a parodontológiai beteg, akiket otthon valószínűleg azért sem látok a körzetekben, mert 18 év alatt támogatott nálunk az orthodontia, náluk pedig egyáltalán nem. Egy kezelés kb 1,5 millió forintban kerül. Ma volt egy 66 éves páciens is, akit szintén a parodontológiáról küldtek, parodontitissel és traumás okklúzióval. Sajnos mivel egyszerre több beteg is a kezelőben van, különböző székekben ülnek, a rezidensek előkészítik, Doktor Úr pedig csak a speciálisabb fogszabályozási dolgokat csinálja, így akkor vettem észre a nénit amikor már végeztek, tehát a pontos kezelési tervet nem tudom.

A klinika után 6 órakor találkoztunk a tegnapi fiúkkal, akikhez ezúttal 3 másik is csatlakozott. Elvittek minket egy hongkongi étterembe, ahol ittartózkodásom alatti eddigi legfinomabb ételt próbáltam ki: egy garnélarákkal töltött tekert sushi-szerű göngyöleget, amit szója szószba kell mártani és egyben bekapni. Ez isteni volt!
Vacsi után megnéztük a taichungi operaházat, amit egy japán építész tervezett és elmentünk a központba is, ami gyönyörű volt, tele kivilágított felhőkarcolókkal, tiszta utcákkal és friss levegővel. Nagyon élhető ez a város, hiába laknak itt 1,5 millióan, vonzáskörzetekkel együtt pedig 3 millióan, még csúcsidőben sincs elviselhetetlen tömeg. Budapestnél is kellemesebb kis zsúfoltság és tisztaság szempontjából. Megtudtuk, hogy ez egy nagyon drága negyed, ahol egy lakás jelenleg körülbelül 600 millió forintba kerül. Ennek kapcsán az is kiderült, hogy az egyetem környékén, ahol pár éve még csak farmok voltak és még csak most kezd kiépülni, tehát a város szélének számít, egy lakást már 150 millióért is meg lehet venni. :D Bruce mesélt nekünk valami olyasmiről, hogy kisebb városban jóval alacsonyabbak az árak és meg lehet venni 6 emeletet. Na most ezt Biankával nem teljesen értettük, de mivel 10 percig értetlenkedtünk ez ügyben és továbbra is kötötte az ebet a karóhoz, hogy vidéken 6 emeletét veszik meg az épületnek, ezért egyelőre próbálom elfogadni, hogy 6 emeletes lakásra van szükségük. :D Csodálkozom, hogy a népsűrűségük ellenére hogy van erre lehetőség. Nagyon jót sétáltunk, hihetelenül aranyosak és jófejek voltak mindannyian. :) Eddig ez volt a legjobb esténk.